léhűtő A: 1723 Lé-hüttő (Kreszn.); 1793/ léhűtő (NSz.) J: ’semmittevő, naplopó | Nichtstuer’

Összetett szó. |  ⌂  A → ’főzet, oldat; leves’ + hűtő ’hűtést végző személy’ (< →hűl) jelöletlen, tárgyas, alárendelő összetétele. A megnevezés olyan értelmetlen, felesleges cselekvésre utal, mint az egyébként magától is kihűlő lé vagy leves hűtése; hasonló kifejezés talán eredetileg a sörfőzés szókincséhez tartozhatott.

NytudÉrt. 40: 115; TESz.; Nyr. 96: 231; EWUng. hűl,