kuli A: 1852 kulik (IsmT. 4: 450) J: 1 1852 ’egy olyan néptörzs tagja, amely India nyugati részén lakik | Angehöriger eines im Westen Indiens lebenden Volksstammes’ (IsmT. 4: 450) (↑); 2 1872 ’kelet-ázsiai teherhordó, napszámos | Lastträger, Tagelöhner in Ostasien’ (NSz.); 3 1953 ’kihasznált, rosszul fizetett dolgozó | schlecht bezahlter und ausgenutzter Angestellter’ (Országh: MAngSz.); 4 1958 ’csípőig érő, bő kabátka | Kulijacke’ (NSz.) Sz: kulizik 1906 kulizni [sz.] (Népszava 1906. dec. 13.: 3)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Kuli; ang. coolie, cooly; fr. coolie; port. (R.) coles [többes szám]; stb.: ’hordár, kuli’, a régi angolban ’Kelet-Indiában élő népcsoport tagja’ is, a németben ’rosszul fizetett és kihasznált alkalmazott’ is. Forrása valószínűleg egy újind nyelv; vö. gudzsaráti kulī, kōlī ’egy Kelet-Indiában élő népcsoport tagja’; bengáli kūlī ’teherhordó, napszámos’; urdu quli, qūlī ’ua.’; stb. A portugálból és az angolból terjedt el. ⇒⌂ A magyarba főleg a németből került át. A 3. jelentés metafora a 2. alapján, német hatást is tükrözhet. A 4. jelentés a kulikabát (1953: Országh: MAngSz.) összetételből való önállósulás eredménye.
☞ Nyr. 93: 130; TESz.; EWUng.