korda † A: 1372 u./ cordam (JókK. 46–47); 1550 korda vͤ (OklSz. korda-öv a.) J: 1 1372 u./ ’kötél, zsinór | Seil, Strick, Schnur’ (↑); 2 1659 ’korbács, ostor | Peitsche’ (NySz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. chorda, corda ’húr, ín, bél; kötél’, (h.) chorda ’húr; kötél’ [< gör. χορδή ’bél, húr’]. ≋ Megfelelői: ang. chord; fr. corde; stb.: ’húr, szalag, kötél’. ⌂ A 2. jelentés a szerzetesek azon szokásán alapul, hogy övként viselnek egy, a korbácsoláshoz is használt vastag kötelet. A szó ma csupán a kordában tart ’vkit v. vmit féken tart, fegyelmez’ (1843: NSz.) fordulatban él. Ehhez vö. szbhv. (N.) držati ù kōrdi; cseh (N.) držet v kordu; stb.: ’ua.’.