kopek A: 1757 Kopeckent [kopeken □] (TESz.); 1788–1789 kupiekkel (NSz.); 1793 Kopek (NSz.); 1816 Kopeke (Hübner: Lex. 3: 156); 1848 kopékok (NSz.); 1895 kopejka (PallasLex.) J: ’a cári Oroszország, majd a Szovjetúnió pénzegységének, a rubelnek századrésze | Kopeke’
Vándorszó. | ≡ Ném. Kopeke, (R.) kopēk; fr. kopeck; ol. copeco; szbhv. kopjejka; le. kopiejka; or. копейка, копеек [többes szám, birtokos eset]; stb.: ’kopek’. Az oroszból terjedt el [< or. копе́йный ’lándzsával összefüggő’ < or. копьё ’lándzsa’; az érmén lévő, lándzsával felfegyverzett nagyherceg képe]. Az érmék hasonló megnevezéséhez vö. →korona, →krajcár stb. ⇒⌂ A magyarba a németből és oroszból került. A (R.) kopeken változat a német többes számú alak átvétele.
☞ MNy. 6: 63; TESz.; EWUng.→ kopja