komplikál A: 1809/ complicáltatott [sz.] (NSz.); 1859 komplikált [sz.] (NSz.) J: 1 1809/ ’beavat | einweihen; verwickeln’ (↑); 2 1810/ ’bonyolulttá tesz | komplizieren’ (NSz.) Sz: komplikált 1821 complicált (NSz.)
komplikáció A: 1830 complicátiónak (NTársalkodó 1830. szept. 4.: [1]); 1847 complicatiokban (NSz.); 1876 komplikácziók (NSz.) J: 1 1847 ’bonyodalom, zavaró körülmény | Schwierigkeit, Verwicklung’ (↑); 2 1882 ’szövődmény vmely betegségben | Komplikation 〈Med〉’ (MagyLex. Komplikálni a.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. complicare ’összehajtogat, begöngyöl; megsokszoroz’ [vö. lat. plicare ~ plecare ’összehajt, becsomagol’ < gör. πλέκω ’fon, befon’] | lat. complicatio ’bonyodalom, komplikáció, összehajtás’, (orv.) ’komplikáció’. ≋ Megfelelői: ném. komplizieren, Komplikation; fr. compliquer, complication; stb.: ’komplikál, bonyolít, megnehezít, komplikáció, bonyodalom’.