komót ∆ A: 1752 commod (Nyr. 46: 151); 1790/ Komód (NSz.); 1858 komótan (NSz.) J: 1 1752 ’kényelmes | bequem’ (↑); 2 1879 ’rendes, takaros | hübsch’ (Nyr. 8: 142)
komótos A: 1804 kommotossan (NSz.); 1844 kommótosan (NSz.); 1871/ komótosan (NSz.); nyj. komódos (ÚMTsz.) J: ’kényelmes | bequem’
A szócsalád alapja, a komót német jövevényszó. | ≡ Ném. (N.), (R.) kommod ’kényelmes, kellemes’ [az eredetéhez vö. komód]. ≋ Megfelelői: ang. (R.) commode; ol. comodo; szbhv. (N.) kȍmōtan; stb.: ’kényelmes’.
A komótos származékszó. | ⌂ A komót-ból jött létre -s melléknévképzővel a →fontos, gondos (→gond) analógiájára.
☞ D. Éltes: FrSz. 67; TESz. komótos a.; EWUng.→ komód