kocog A: 1508 kocog (DöbrK. 200); 1566 koszszogásra [sz.] (Heltai: Fab. 117); 1736 koszognak (MonÍrók. 11: 318); 1776 katzagtattyák (NSz.) J: 1 1508 ’fogait összeütögeti; vacog | mit den Zähnen klappern; vor Kälte schnattern’ (↑); 2 1566 ’nehezen jár | schwerfällig gehen’ (↑); 3 1620 ’megy, halad, üget | trotten, traben’ # (MonTME. 3: 233); 4 1763 ’kopog, kopogtat | (an)klopfen’ (NSz.); 5 1784 ’csetlik-botlik; csoszog | herumstolpern; latschen’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 42)
koc ∆ A: 1554 ? Kocho [sz.] [szn.] (EWUng.), de vö. →koca; 1609 Koczjuk meg (NySz.); 1616 megh kocczák (NySz.); 1664 meg koczottac (NySz.) J: [főleg meg~] ’üt, koppint | klopfen, anschlagen’
kocogat × A: 1585 kócogatom (Cal. 335); 1597 Kotzogattyác vala [t-j] (NySz.) J: 1 1585 ’ütöget | klopfen’ (↑); 2 1597 ’csattogtat; zörget | knallen lassen; klappern lassen’ (↑); 3 1763 ’kopog, kopogtat | (an)klopfen’ (NSz.)
kocódik × A: 1629 kotzódnak (NySz.); 1669 kotzodic [▽] (NySz.); 1750 öszvö koszodván [sz.] (MNy. 70: 475) J: 1 1629 ’perlekedik, veszekedik | zanken’ (↑); 2 1802 ’ütődik, koccan | anstoßen 〈intrans.〉’ (NSz.)
koccant A: 1636 meg-kotzantya [t-j] (NySz.); 1808 Kotztzantani [sz.] (Sándor I.: Toldalék Koppantani a.) J: 1 1636 ’koppint, koppant | einmal klopfen, anstoßen’ (↑); 2 1808 ’koccint, poharát összeüti | die Gläser zusammenstoßen’ (NSz.); 3 1839 ’kopog, kopogtat | (an)klopfen’ (NSz.)
koccan A: 1644–1671/ kocczanását [sz.] (NySz.) J: 1 1644–1671/ ’nem nagyon éles, csengő v. kongó hangot ad | knacken, knallen, anprallen’ # (↑); 2 [össze~] 1821/ ’összezördül | sich überwerfen, mit jmdm zusammenkrachen’ (NSz.)
koccint A: 1784 kotzintással [sz.]; kotztzintás [sz.] (NSz.) J: 1 1784 ’egyszeri könnyű ütést tesz | einmal leicht klopfen, anstoßen’ (↑); 2 1824 ’kopog, kopogtat | (an)-klopfen’ (NSz.); 3 1844 ’poharát összeüti | die Gläser zusammenstoßen’ # (NSz.)
kocol × A: 1800/ kotzolja (NSz.) J: ’kopogtat | (an)klopfen’
A szócsalád alapja, a koc onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A palatoveláris párhuzamosság alapján összefügghet a →kecél tövével. Igen régi mivoltát tőige jellege, az igeképző hiánya bizonyítja.
A szócsalád többi tagja a koc származéka. | ⌂ Különféle igeképzőkkel alakultak ki. A kocog mozgással összefüggő jelentései metonimikusan keletkeztek. A kocódik 1. jelentéséhez, valamint a koccan 2. jelentéséhez vö. →zördül.
☞ Horger: NytAl. 35; MNy. 61: 308; TESz.; EWUng.→ kecél, koca, kutya