kis A: * 1075/ 1217 kustiza [hn.] (MonStrig. 1: 57); 1082/ Kÿſberen [hn.] (MNL (OL) Dl. 200879); 1227/ Kysfolud [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 327); 1299 ? Kywsberek [hn.] (OklSz.); 1337 kis (OklSz.) J: 1 * 1075/ 1217 ’nem nagy méretű | klein’ # (); 2 1372 u./ ’kevésbé jelentős, jelentéktelen, alacsonyrendű | unbedeutend, minderwertig’ (JókK. 73); 3 1456 k. ’kevés, csekély mennyiségű | wenig, gering’ # (SermDom. 1: 307); 4 1526 ’fiatal | jung’ # (Zolnai Gy.: Nyelveml. 256); 5 1792 ’szeretett, kedves, aranyos | lieb, geliebt’ # (NSz.) Sz: kisebbedik 1416 u./¹ ku̇ſſèbednèc meǵ (BécsiK. 102) | kisebbít 1416 u./¹ megku̇ſſèbèhu̇c (BécsiK. 228) R: kis 1793 kissé (NSz.)

Ótörök jövevényszó. |  ≡  CC. kiči ’kicsi’; türkm. kiči ’ua.’; kaz. kiši ’fiatal, kiskorú’; stb. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók.  ⌂  A magyarba átkerült alak *kiči (< *kičig). A szóvégi hangzóvesztéshez vö. →igy; a szó belseji török č > m. s hangváltozáshoz vö. →késik. A 2., 3., 5. jelentés metaforikus az eredeti 1., 4. jelentés alapján. A kissé határozószó -vé transzlatívuszraggal keletkezett; vö. eléggé (→elég), kevéssé (→kevés) stb.

MNy. 3: 255; Gombocz Z.: BTLw.; TESz.; Ligeti: TörK. 56; EWUng. kicsi, kis-, kisded