kikelet A: 1559 ki keletre (Székely I.: Krón. 216b); 1578 kikelletkor (NySz.) J: ’tavasz, rügyfakadás | Frühling, Lenz’
Származékszó. | ⌂ A kikel ’kicsírázik, kifakad, kinő, kikel’ szóból keletkezett (vö. 1416 u./² ki ko̗ltènᶜ (→ki² igekötő + →kel¹ ’kicsírázik, kikel, kifakad’)) -et névszóképzővel. Az eredeti jelentés valószínűleg ’kizöldül, sarjad, kinyílik, kifakad’ lehetett. A ’tavasz’ jelentés összefügghet a növények kicsírázásával, ill. a földeken való munka kezdetével. Hasonló szemlélethez vö. ném. (baj.-osztr.) auswart; szln. vigred: ’tavasz, kikelet’, tkp. ’kezdet, kiindulás’. ∼ Ugyanezekből az elemekből alkotott, de a szótól függetlenül létrejött: kikelet ’átmenet, gázló’ (1560 k.: GyöngySzt. 3242.).