kezd A: 13. sz. eleje/ keʒdetuitul [sz.] (KT.); 1372 u./ keeʒde (JókK. 3); 1553 koͤzd (NySz.); 1717 e./ kezdék [kezdik □] (NySz.) J: 1 13. sz. eleje/ ’hozzáfog, megteszi vmely cselekvés, folyamat első mozzanatát | anfangen 〈trans.〉’ # (↑); 2 1372 u./ ’〈a beálló cselekvés segédigéjeként〉 | 〈als Hilfszeitw der eintretenden Handlung〉’ # (JókK. 125); 3 [meg~] 1536 ’belefog vmibe, hozzálát vmihez | angreifen’ (Pesti: Fab. 50); 4 1560 k. ’kezdődik, hozzáfog, (el)kezdődik | beginnen, sich anheben’ (GyöngySzt. 470.); 5 1792 ’kapcsolatot létesít vkivel, beleköt vkibe | anbinden, Händel suchen bzw. anbändeln, anheftein’ # (NSz.); 6 1835 ’vmilyen vállalkozásba fog | unternehmen’ # (Tzs. Unternehmen a.) Sz: kezdet 13. sz. eleje/ (↑) | kezdés 1456 k. keʒdeſen (SermDom. 1: 314) | kezdetleges 1853 Kezdetleges (NSz.)

Származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A szótő ismeretlen eredetű. A szóvég -d gyakorító képzőnek tűnik; vö. →küzd, →mond stb. A jelentések az eredeti 1. jelentésből keletkezhettek. A kezdék változat (az ikes ragozás E/3. személyű személyragjával) elavult.

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; Benkő: FiktI. 162, 168; EWUng.