kereszt A: 1075/ kereſtur [hn.] (MNL (OL) Dl. 238483); 1237 Cristur [hn.] (MonStrig. 1: 323); 1248 kyrist vt (OklSz.); 1253 Keruzt vth (OklSz.); 1272 kuruzt wt (OklSz.); 1277 Crestus [sz.] [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 9: 186); 1372 u./ kyreʒtnek (JókK. 76); 1416 u./¹ kėꝛeztet, akeꝛėztꝛè (BécsiK. 61, 65); 1416 u./² kèꝛèʒtet (MünchK. 16vb); 1495 k. ko̗ro̗ʒtfahoʒ (MNy. 6: 23) J: 1 1075/ ’földbe rögzített és felső részén rövidebb, merőleges rúddal ellátott oszlop, amelyet az ókorban kivégzőeszközként használtak; ez mint a kereszténység jelképe | altes Hinrichtungsgerät in Kreuzform 〈auch als Sinnbild des Christentums〉’ # (↑); 2 1248 ’két, egymást derékszögben metsző vonal, ill. ilyen formájú tárgy, jel, alakzat stb. | zwei einander senkrecht schneidende Linien bzw. Körper, Gegenstand, Zeichen usw. in dieser Gestalt’ # (↑); 3 1416 u./² ’szenvedés, gyötrelem, megpróbáltatás | Marter, Qual, Schicksalsprobe’ (MünchK. 16vb); 4 [ ~csont] 1578 ’a gerincoszlopnak a farcsont felett levő, az öt alsó csigolya összeforradásából keletkezett része | Kreuzbein’ # (NySz.); 5 1581 ’12-20 kévéből álló gabonarakás, kalangya, kepe | Getreidepuppe, Mandel’ (NSz.); 6 1893 ’szekér keresztfája, felhérc | Querholz an der Deichsel, Bracke’ (ÚMTsz.); 7 1950 k. ’a kukorica virága | Blüte des Maises’ (Nyatl. kukoricacímer a.) Sz: keresztes (†1176) 14. sz. [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 1: 73); 1434 kerestespenz ‹mn› (OklSz.); 1535 k. Kewrewʒthewſſekel ’a Német Lovagrendhez tartozó (keresztes)lovag | Kreuzritter’ (Zay: Lánd. 16) | keresztez 1659 keresztezd meg (NySz.) | kereszteződik 1859 kereszteződnek (OrvH. 1859. márc. 6.: 157); 1864 kereszteződnek (NSz.) R: keresztbe 1774 keresztbe (NSz.) | keresztben 1808 keresztben (NSz.)
Jövevényszó egy déli szláv nyelvből, vagy az oroszból. | ≡ Blg. кръст ’kereszt; jelzés, jel, kereszt alakú tárgy; kín(szenvedés), kínzás, gyötrelem; keresztcsont’; mac. кpcm ’kereszt; kín(szenvedés), kínzás, gyötrelem; keresztcsont’; szbhv. krst ’kereszt; 15–16 kévéből álló gabonakereszt; stb.’, krsta ’keresztcsont’, (R.) Krst [szn.] ’Krisztus’; or. кpecm ’kereszt; jelzés, jel, kereszt alakú tárgy; kín(szenvedés), kínzás, gyötrelem’ [< gót *krist ’kereszt’ vagy *Krist [szn.] ’Krisztus’]. Vö. még óe. szl. krьstъ ’Krisztus; kereszt’, továbbá a blg. кръстeц; or. (N.) кpecméц; stb.: ’15–16 kévéből álló gabonakereszt’. A szó végső soron a gör. Xριστός [szn.] ’Krisztus’, tkp. ’a felkent’ szóra megy vissza; vö. gör. χρíω ’illatos balzsammal bekent’. Krisztus görög neve valójában a héber név és jelentés tükörfordítása; vö. →messiás. ⇒⌂ A magyarba a bizánci kereszténység szavaként került át. ⌂ A gyakori Keresztúr (↑) helységnevek jelentése tulajdonképpen ’feszület’; vö. az →úr utótagnál. A 4. jelentéshez vö. még (a szláv és a ném. Kreuzbein ’keresztcsont’ adatokon kívül) lat. (tud.) os sacrum ’keresztcsont’, tkp. ’szent csont’. A keleti nyelvjárásokban használatos 6. jelentés a rom. cruce ’kereszt; keresztfa, keresztgerenda a kocsirúdon, szekérrúdon, felhérc; stb.’ hatását tükrözi. A 7. jelentés metafora.
☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 324; Kniezsa: SzlJsz. 263; TESz. kereszt¹ a.; EWUng.→ kereszt-, keresztel, keresztény, keresztség, keresztül, krizma, szent-