keramit A: 1879 keramit (OrvH. 1879. jún. 15.: 540); 1891 keramit (Füredi: IdSz.) J: ’mész tartalmú agyagból, magas hőfokon égetett, sárga színű, rendkívül szilárd és tömör tégla, kockakő, amelyet útburkolásra használnak | Hartbrandstein’
Tudatos szóalkotás. | ⌂ A szó magyar márkanévként keletkezett a gör. κέραμος ’fazekasagyag, agyagáru’ alapján, a kémiai szaknyelvben gyakori -it képzővel; a szóvéghez vö. →bauxit, →dinamit stb. Egy fajta klinker(tégla), amelyet 1875-ben Rost Ferenc, magyar mérnök talált fel.
☞ TESz.; EWUng.→ keramika