kazah A: 1816 kiregizkaizakok (Hübner: Lex. 3: 128); 1885 Kazak (Vámbéry: TörökFaj 339); 1895 kaszakoknak (PallasLex. Kirgizek a.); 1951 kazah (Hadrovics–Gáldi: OrMSz. казах a.) J: ‹fn› 1816 ’kazah ember | Kasache’ (↑) | ‹mn› 1901 ’a kazahokkal kapcsolatos, ill. rájuk vonatkozó | kasachisch’ (NSz.)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Kasache; ang. Kazack; fr. kazakh; or. казах , (R.) кайса́к; stb.: ’kazah ember’. Forrása: egy török nyelv; vö. kaz. qazaq; kirg. qazaq; stb.: ’ua.’, tkp. ’szabad, független ember; nomád’. Az orosz nyelvi hatás által vált elterjedtté. – Az átadó nyelv tisztázatlan. A korábbi irodalom a kazahokat kirgízeknek is nevezte; vö. →kirgiz.
☞ FUF. 17: 116; TESz.; EWUng.→ kozák