kazán A: 1615 kazán (Kakuk: ÉlOsm. 232); 1632 kazány (MonTME. 1: 27); 1644 kaszán (MonTME. 1: 116); nyj. kozán (ÚMTsz.); kozsáng (MTsz.) J: 1 1615 ’üst, kondér | tiefes Gefäß zum Kochen, Kessel’ (↑); 2 1811 ’folyadékok hevítésére v. gőz előállítására való, zárt terű fémtartály | Dampfkessel’ # (NSz.); 3 1952 ’a vonat mozdonya | Lokomotive’ (OrmSz.)
Oszmán-török jövevényszó. | ≡ Oszm. kazan ’üst, kazán, nagyobb fém főzőedény; gőzkazán’, tkp. ’az, ami ki van vájva’ [< oszm. kaz- ’ás, kiváj’]. ≋ Megfelelői a balkáni nyelvekben is megtalálhatóak: újgör. καζάνι; rom. cazan; blg. казан; stb.: ’kazán, üst, kondér’. ⌂ A 2. jelentés metafora.
☞ Doerfer: TE. 3: 388; TESz.; Kakuk: ÉlOsm. 232; EWUng.→ harang