kardinális¹ ∆ A: 1372 u./ gardinaroſok (JókK. 75); 1517 cardinalis (DomK. 70); 1527 kardinal (ÉrdyK. 452); 1559 Cardilanoknac (Székely I.: Krón. 96b); 1632 gárdinálé [?✐] (NySz.); 1754 Kardinálisokra (NSz.) J: ’bíboros | Kardinal’

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat.  (e.) cardinalis (episcopus) ’bíboros’, tkp. ’legfontosabb püspök’, (k.), (h.) cardinalis ’bíboros’ [< lat. cardinalis ’legfőbb, legfontosabb, fő-’; vö. →kardinális²].  ≋  Megfelelői: Ném. Kardinal; fr. cardinal; stb.: ’bíboros’.  ⌂  A szó eleji g-hez vö. →gácsér, →guzsaly stb. A szó végi s-hez vö. →brutális stb. A szóvégi l-es változatok vagy a kései latin hangtani változatokra mennek vissza vagy nemzetközi előképük volt. Ma a kardinális¹ helyett inkább a bíboros (→bíbor) a használatos.

☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 317; TESz.; EWUng.→ kardinális²

kardinális² A: 1708 Kárdinál (Pápai Páriz: Dict. Cardǐnālis a.); 1826–1827/ cardinális (NSz.); 1880 kardinális (NSz.) J: ’sarkalatos, alapvetően fontos, legfőbb | grundlegend, kardinal’

Latin jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. |  ≡  Lat. cardinalis ’sarkalatos, legfőbb, kimagasló’, tkp. ’fordulópontot, súlypontot képző’; – vö. még ném. kardinal ’jeles, kitűnő, legfőbb’. A latinban a lat. cardo ’sarokvas, ajtópánt; sarokpont, fordulópont’ szóból.  ≋  Megfelelői: fr. cardinal; ang. cardinal; stb.: ’kardinális’  ⌂  A szóvégi s-hez vö. →brutális stb. A kardinál változathoz vö. szintén →kardinális¹.

☞ TESz.; EWUng.→ kardinális¹