kapa A: 1138/ ? Capas [sz.] [szn.] (MNy. 32: 131); 1395 k. capa (BesztSzj. 336.); 1519 kappayokat (CornK. 428); 1757 kopákkal (NyIrK. 31: 159); 1809 kápás-szám [sz.] (NSz.) J: 1 1138/ ? ’a talaj lazítására és gyomirtásra használatos gazdasági eszköz | Hacke, Haue’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1780 ’akkora terület, amekkorát egy kapás egy nap alatt megmunkálhat | Bodenfläche, die (von einem Hauer) an einem Tag bearbeitet werden kann’ (OklSzPótl.); 3 1790/ ’háromágú szigony | Dreizack’ (NSz.); 4 1799 ’kapálás, a kapás munkája | Hacken, Arbeiteines Hauers’ (NSz.) Sz: kapás 1138 ? [szn.] (↑); 1519 ’kapálást végző személy | Hauer 〈Arbeiter〉’ (CornK. 428); 1851 ‹mn› ’kapálással művelt 〈növény〉 | mit der Hacke bearbeitet 〈Pflanze〉’ (NSz.)
kapál A: 1456 k. capalok [sz.] (SermDom. 1: 326); 1777 kopállással [sz.] (NSz.); nyj. këpál (MTsz.) J: 1 1456 k. ’kapával dolgozik | hacken, hauen’ # (↑); 2 1552 ’rugdalózik, kaparja a földet | mit den Füßen scharren, strampeln’ (NySz.) Sz: kapáló 1456 k. ’kapával dolgozó ember | Hauer 〈Arbeiter〉’ (SermDom. 1: 326) | kapáló(d)zik 1645 kapállotzik (NySz.)
A szócsalád alapja, a kapál szláv jövevényszó. | ≡ Szbhv. kopati ’ás, kiás; kapál; lábbal kapar, rúg’; szlk. kopať ’ás, kiás; kapál; csap, ver, üt’; or. копать ’ás, kiás’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. gör. κόπτω ’ver, üt, csap; kapál, megkapál’; litv. kapóti ’kapál’; stb.].
A kapa elvonás. | ⌂ A kapál-ból jött létre.
A szócsaládhoz még | ⌂ A 2. jelentéshez vö. kapaalja ’egy fajta területmérték’, tkp. ’földdarab a kapa alatt’ (1573: EWUng.) továbbá az ’eke mint régi területmérték’ az →eke szóból. A 3. jelentés metafora, a 4. jelentés metonímia. ∼ Ugyanerre az etimonra megy vissza: kapacs ’kétágú kapa; (vájó)szekerce, fejsze; stb.’ (1632/ (NéprKözl. 2: 303); vö. szln. (N.) kopáč ’salakkaparó; kéthegyű, kétfogú trágyakaparó’; szlk. kopáč ’csákány’; ukr. копач ’hegyes bot az ásáshoz’; stb. ⊚ Nyelvjárási szóként él. ∼ Idetartozik: rúgkapál ’lábbal kapar, rúg ‹ló›; (kapálódzva) ellenáll’ (1796: NSz.) összetétel, amelynek előtagja a →rúg.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 248; StSl. 2: 49; TESz. kapacs a. is; EWUng.→ kappan, kapta, kepe, kopja, koponya, sáf, sinkófál