szócikk megosztása

kancsó A: 1361/ ? Kanchou [szn.] (MNy. 11: 367); 1585 Kantso (Cal. 125); nyj. gandzsó, kancsú (ÚMTsz.) J: ’csúcsos szájú, nagyobb füles edény, korsó | Krug, Kanne’ #

Ismeretlen eredetű. |  ⌂⇒  A magyarból: rom.  (R.) cancéu ’korsó, kancsó’.

☞ TESz.; EWUng.