kanavász A: 1581 kanawacz keonteos (OklSz.); 1595 kanabarch (Radvánszky: Csal. 2: 78); 1599 kanavachott (MNy. 67: 94); 1632 kanabácz (Nyr. 42: 309); 1650 k. kanavászbul [?✐] (Radvánszky: Csal. 2: 310); 1700 Kanavacsot (MNy. 80: 247); 1774 kanafasz (MNy. 70: 353) J: ’〈ágyneműnek, bélésnek, különféle ruhadaraboknak stb. való v. hímzés alapjául szolgáló〉 durvább len- v. pamutszövet | Kanevas’
Olasz (É.) jövevényszó. | ≡ Ol. (rom.) canavazz, (lomb.) canevàs, (tr.) canavaza, (giul.) canavaza, canovasa, (fri.) kanava̋će: ’kanavász, bélésvászon, durva kenderszövet; ‹a 17. sz.-tól› arany- és ezüstbrokát’ [< ol. canapa ’kender’]. ⌂ Az sz végű alak vagy az ol. s-re megy vissza, vagy a magyarban történt dezaffrikálódás következménye.
☞ TESz.; Horváth M.: NEl.; Mollay: NMÉr.; Pellegrini-Eml. 678; EWUng.→ kanaf