kajla A: 1332 ? Kyula [hn.] (Suciu: DicTr. 1: 119); 1344 ? Kayla [hn.] (Suciu: DicTr. 1: 119); 1577 kajla (KolGl.) J: ‹mn› 1 1577 ’lefelé görbült szarvú 〈tehén, ökör〉 | mit abwärts gekrümmten Hörnern 〈Kuh, Ochse〉’ (↑); 2 1767 ’lefelé görbülő, lekonyuló | abwärts gekrümmt’ (Pápai Páriz–Bod: Dict. Dēmiſſus a.); 3 1784 ’görbe; ferde | krumm; schräg, schief’ (NSz.); 4 1874 ’szeles; bolondos | strudelköpfig; verrückt’ (Nyr. 3: 525) | ‹fn› 1787 ’görbeség; hajlás | Krümmung; Biegung’ (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  Az alapszó valószínűleg a kajol ~ kajl(ik) ’meggörbül, elgörbül’  (1800: Márton J.: MNSz.–NMSz.) lehetett. A szóvég -a (folyamatos) melléknévi igenévképző; vö. fura (→furcsa). A magyarázat nehézsége, hogy a kajla időrendben későbbi adatolású, mint a feltételezett alapszó. – A kajol ~ kajl(ik) származékszó egy fiktív tőből. Ez a ’meggörbül, elgörbül, hajlik’ jelentésű tő esetleg a →hajt¹ szócsaláddal függ össze. A szóvég -l gyakorító képző. Ebben az esetben a kajol és a →hajt¹ szócsalád hajol tagja szóhasadás útján, párhuzamosan keletkezett megfelelői lehetnek egymásnak. A szó eleji k ~ h hangváltozáshoz vö. →homp, →huny stb.  ∼  Idetartoznak: (R.) kajlós ’‹ökör› görbe szarvakkal’  (1691: OklSz.); (R.) kajlad ’meggörbül, elgörbül’  (1792: Baróti Szabó: KisdedSz.).  ≂  Esetleg még idetartozik: (R.) csajla ’görbe’  (1803: MTsz.).  ⚠  Az ótörökből való származtatása kevésbé valószínű.

☞ MNy. 11: 405, 57: 301, 63: 10; TESz.; EWUng.→ hajt¹, kajács, kajsza, kajtat