kabar A: 1257/ ? Koar [hn.] (FNESz. Kóvár a.); 1281/ ? Kuarzeg [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 213); 1575 Kauaroknak (Heltai: Krón. 129a); 1773 Kovár [hn.] (MNy. 24: 246); 1800 Cabar (NSz.); 1864 kabarok (NSz.) J: ‹fn› 1257/ ? ’még a honfoglalás előtt a magyarsághoz csatlakozó három kazár népcsoport egyikéhez tartozó személy, kabar ember | Angehöriger eines der drei türkischen Volksstämme, die sich vor der Landnahme den Ungarn angeschlossen haben, Kabare’ (↑), 1575 ’ua.’ (↑) | ‹mn› 1800 ’a kabarokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | kabarisch’ (↑)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A szó belseji b másodlagos keletkezésű és a ’kabar’ jelentésű gör.  (biz.) κάβαϱοι [többes szám] szó β hangjának téves olvasatán alapul. Így nevezték azt a három kazár törzset, amely a 9. sz. elején a kazár főhatalom ellen fellázadt és a magyarokhoz csatlakozott. Ők, mint a nyolcadik és az egyetlen biztosan törökül beszélő törzs a magyaroknál, részt vettek a honfoglalásban, és körülbelül a 11. sz-ig megőrizték nyelvüket a Kárpát-medencében.

☞ TESz.; Ligeti: TörK. 259; EWUng.