kabala¹ × A: 1208/ ? Kobula [hn.] (Szentpétery: KritJ. 1: 79); 1261/ Kabalapotoka [hn.] (Fejér: CD. 5/1: 163); 1395 k. kabala (BesztSzj. 935.); 1405 k. cabla paʒtor (SchlSzj. 1459.); 1476 Kabolaeerzygethe [hn.] (OklSz.); 1481 e. kobel (MNy. 85: 6); 1600 kabillája [?✐] (Thaly: VÉ. 2: 6); nyj. kȧlȧbȧ, cserkavolét, kobula (ÚMTsz.) J: 1 1208/ ? ’kanca | Stute’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 [főleg eke~] 1727 ’kétágú fa, amelyen az ekét útközben csúsztatják, ekeló | gegabeltes Holz, auf dem der Pflug unterwegs geschleift wird’ (Balassa I.: Eke 222); 3 1729 ’egy fajta tűzhely; egy fajta kemence | Art Feuerherd; Art Backofen’ (HOklSzj. 63); 4 [cser~] 1767 ’fonalmotolla | Garnhaspel’ (Pápai Páriz–Bod: Dict. Tserkabola a.); 5 [cser~] 1792 ’forgóhinta | Art einfaches Karussel’ (Baróti Szabó: KisdedSz. Tser a.); 6 1833 ’ló | Pferd’ (NSz.); 7 1878 ’kuckó, sut | Ofenwinkel’ (Nyr. 7: 134); 8 1957 ’keresztfa a zsúpfedél ormán | Querholz am First des Strohdaches als Windschutz’ (ÚMTsz.) Sz: kabalás 1401 Kabalaswelgh [hn.] (OklSz.)
Szláv jövevényszó. | ≡ Óe. szl. kobyla ’kanca’; szbhv. kobila ’ua.; madarak szegycsontja; az olajprés egy része’, (N.) kóba ’kanca’; szlk. kobyla, (K.) kobola, kobula ’ua.’; or. кобылa ’ua.’, (R.) ’ló ‹tornaszer›; egy fajta fenyítőpad, verőpad’; stb. [valószínűleg indoeurópai eredetű; vö. gör. καβἀλλης ’ló’; lat. caballus ’ua.; gebe’]. ⌂ A 2–5., 8. jelentésekhez (állatnév metaforikus használata) vö. →bak, →ló stb. A 6. jelentés jelentésbővüléssel keletkezett az 1. jelentésből. A 7. jelentés metonímia a 3. jelentés alapján. Az 1208-as adat szláv névadáson is alapulhat.
☞ ErdMúz. 49: 130; Kniezsa: SzlJsz. 235; TESz.; EWUng.→ gavallér, kabóca, kacola
kabala² A: 1619 Cabala (Nyr. 93: 291); 1760 Kabbalájok (MNy. 63: 103); 1783 Kábálának (NSz.); 1793 Caballáit (NSz.) J: 1 1619 ’a számokból, betűkből, nevekből stb. való jóslás v. bizonyítás; az előbbinek eszközéül szolgáló ábra, táblázat stb. | Wahrsagerei od. Beweisführung aufgrund von Zahlen, Buchstaben, Namen usw.; Abbildung, Figur, Tafel usw. als Mittel dazu’ (↑); 2 1760 ’〈az Istenre, a világmindenségre vonatkozó, a szentírást magyarázó〉 zsidó misztikus, titkos tan | Kabbala’ (↑); 3 1788 ’cselszövés, intrika; cselszövők csoportja; klikk | Ränke, Intrige; Clique’ (NSz.); 4 1888 ’szerencsét hozó, bajt elhárító tárgy | Talisman’ (Bánhidi: Sportny. 252); 5 1897 ’babona | Aberglaube’ (NSz.)
Vándorszó. | ≡ Ném. Kabbala ’zsidó misztikus tan’, (R.) kabale ’intrika, cselszövés’; fr. kabbale ’misztikus zsidó tan’, cabale ’ua.; szelleműzés; cselszövés’; ol. cabala ’misztikus tan; cselszövés’; szbhv. kabala ’misztikus zsidó tan; klikk; intrika’; cseh kabala ’misztikus zsidó tan’; stb. Vö. még lat. (k.) cabbala ’a mózesi törvényeknek, tradíciónak a rabbikra való áthagyományozása’, (h.) cabala ’intrika, cselszövés’. Forrása: héber (rabb.) quabbālāh ’(elfogadott, szóbeli) hagyomány, tradíció, istenre és a világmindenségre vonatkozó misztikus tan’. ⌂ A rövid b-vel való kiejtés és a ’klikk, intrika, cselszövés’ jelentés valószínűleg a franciában keletkezett. – A 3. jelentés a németre, esetleg a hazai latinra megy vissza. A 4. jelentés az 1. jelentés alapján a magyarban keletkezhetett. ∼ Idetartozik: (R.) kabalista (1559: Székely I.: Krón. 186a), amely vagy a lat. (h.) cabalista ’a kabbala ismerője, követője’ vagy ném. Kabbalist ’ua.’ szóra megy vissza.
☞ TESz.; EWUng.