könnyű [5] A: 1211 ? Cuneh [szn.] (PRT. 10: 512); 1372 u./ kewnuen (JókK. 155); 1416 u./¹ megko̗ṅuèbednenᶜ ̣ [sz.] (BécsiK. 240); 1416 u./² ko̗ṅo̗ (MünchK. 17vb); 1456 k. meg kinidel [sz.] (SermDom. 1: 296); 1476 k. kwnweb (SzabV.); 1485 kenweb (OklSz.); 1493 k. kennyebben (FestK. 156); 1495 e. ku̇ni (GuaryK. 44); 1520 k. kwnÿv (GyöngyGl. 243.); 1585 koͤnniwͤ (Cal. 784); 1668 koͤnnyuͤvek (NySz.); nyj. kënnyí (Nyatl.); kinnê (MTsz.) J: 1 1372 u./ ’gyors, ügyes, kecses 〈mozgás〉; gyorsan, ügyesen, kecsesen mozgó | schnell, geschickt, graziös 〈Bewegung〉; sich schnell, geschickt, graziös bewegend 〈Person〉’ (↑); 2 1416 u./¹ ’csekély súlyú | leicht’ # (BécsiK. 240); 3 1416 u./² ’bajtól, gondtól, szenvedéstől mentes | sorgenlos, frei von Übel, Leiden’ # (MünchK. 17va); 4 1416 u./² ? ’fáradozást, nagy testi v. szellemi erőt nem kívánó | mühelos, nicht anstrengend’ # (MünchK. 14vb), 1495 e. ’ua.’ (GuaryK. 44); 5 1553 u. ’állhatatlan, felelőtlen, könnyelmű | unbeständig, leichtsinnig’ (MonÍrók. 3: 64); 6 1560 k. ’zsenge, lágy | zart, sanft’ (GyöngySzt. 756.); 7 1577 k. ’vékony, finom 〈kikészített bőr, ruhadarab, öltözet〉 | dünn, fein, luftig 〈Leder, Kleidungsstück, Kleidung〉’ (OrvK. 24); 8 1787 ’jól, gyorsan emészthető 〈étel〉; nem tömény 〈szeszes ital〉 | leicht verdaulich; nicht konzentriert 〈Spirituosen〉’ (NSz.); 9 1878 ’szórakoztató 〈olvasmány〉 | unterhaltend 〈Lektüre〉’ (NSz.) Sz: megkönnyebbedik 1416 u./¹ (↑) | megkönnyebbít 1416 u./³ Meg ko̗nuebeit (AporK. 160) | megkönnyűdül 1456 k. ’könnyebbedik | leichter werden’ (↑) | könnyűség 1495 e. ku̇ṅeſege (GuaryK. 125) | könnyít 1508 ko̗nihed (DöbrK. 243) | könnyebbség 1508 ko̗ńńebseget (DöbrK. 6) | megkönnyebbül 1510 meg kevnyebevltnek [sz.] (PéldK. 29) | könnyed 1528 kwnÿd (SzékK. 363)

Örökség, ugor kori tő magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) küńkē·ś, (P.) kinnə; osztj.  (J.) kö̆nəγ, (DN.) kenə: ’könnyű’ [ugor *kᴕ̈nɜ, esetleg *kᴕ̈nɜ-γɜ: ’ua.’].  ≋  Megfelelői: orocs χeńimi; tung. eńum: ’ua.’.  ⌂  A végződés -ű kicsinyítő képző (< ugor *-γ), amely talán már az ugor korban a tőhöz járult. A szó belseji nny hangzóközi kettőződés az eredménye, esetleg hasonulással keletkezett az nyv-ből. Egyes változatok a [7]-es tőtípus hatását mutatják. A korábbi v-s tőváltozat háttérbe szorulását az is előidézhette, hogy a →könny és →könyv alakokkal homonímiát alkotott.  ∼  Idetartoznak: (N.) könnyid, könnyig ’könnyű’  (MTsz.), (N.) könnyik, könnyit ’ua.’  (Nyatl.), amelyek szóvégi mássalhangzói feltehetőleg névszóképzők.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ könnyelműUN UEW. № 1790