kék A: 1216 keyckend (OklSz.); (†1075) 1217 kektou [hn.] (MonStrig. 1: 57); 1261/ ? Kekus [hn.] (MNL (OL) Dl. 210757); 1268/ kyklew [sz.] [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 8: 199); 1344 Kevkche [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 517); 1541 kevk (KL. 229.) J: ‹mn› 1 1216 ’olyan színű, mint a derült ég | blau’ # (↑); 2 1341/ ’zöld | grün’ (OklSz.); 3 1349 ’szürke 〈ló, ökör〉 | grau 〈Pferd, Ochse〉’ (NyIrK. 26: 109) | ‹fn› 1395 k. ’kék saláta | blauer Lattich’ (BesztSzj. 408.), 1470 ’seb | Wunde’ (SermDom. 2: 533) Sz: kékes 1231/ Keykus-potoka [hn.] (OklSz.) | kékell(ik), kéklik 1268/ Keeklew [sz.] [hn.] (↑) | kékcse 1344 [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 517) | kékül 1510 megkekevl (MargL. 17) | kékít 1585 megkeki toͤm (Cal. 1028) | kékítő 1807 Kékítö́ ’kékítéshez használt szer, indigó | Waschblau’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.)
Ótörök jövevényszó. | ≡ Kök-török kök; Kāšγ. kȫk; CC. kök; csuv. kǝ̑vak; stb.: ’ég(bolt); kék, zöld’. ≋ Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók. ⌂ A törökből az illabiális és a labiális tőhangú változatok is átkerültek; utóbbihoz a (R.) kök változaton kívül vö. még →kökény, →kökörcsin. – A főnévi jelentéshez vö. fehér, fekete stb. ⌘ A kékítő nyelvújítási származékszó.
☞ MNy. 3: 253, 53: 191; NyK. 52: 287; TESz.; Ligeti: TörK. 38; EWUng.→ császár-, hupikék, kék-, kéknyelű, kökény, kökörcsin
kék-
kékharisnya ∆ A: 1835 kék harisnya (Rajzolatok 1835. jan. 28.: 46); 1837 kék harisnyának (MNy. 66: 234) J: ’a művészetek és tudományok iránt rajongva érdeklődő, de rendszerint csak tudálékos és műveltségét fitogtató nő | Blaustrumpf’ | kékvérű A: 1842 Kék vérünek (NSz.) J: ’főnemesi származású 〈személy〉 | aristokratischer Abstammung 〈Person〉’ | kékszakáll A: 1829 Kékszakáll (Muzárion 3/16: 164); 1844 kékszakállas [sz.] (NSz.) J: ’olyan férfi, aki feleségeit, ill. kedveseit gyakran váltogatja és tönkreteszi, esetleg meg is öli őket | Blaubart’ Sz: kékszakállú 1898 kékszakállu herczeg ’csábító, hírhedt, kíméletlen, esetleg vérengző | blaubärtig’ (NSz.)
Tükörfordítás előtagja, azonos a →kék szóval. | ⌂ A tükörfordítások nemzetközi minta alapján keletkezett összetett szók. A kékharisnya szóhoz vö. ném. Blaustrumpf; ang. bluestocking; fr. bas-bleu; stb.: ’a tanultságát fitogtató nő’. Az angol nyelvi hatás által vált elterjedtté egy angliai irodalmi szalon egykori harisnyadivatja alapján tréfás szóalkotásként keletkezett. ⇒⌂ A magyarba angol és német közvetítéssel került. ⌂ A kékvérű-höz vö. ném. blaublütig; ang. blue blooded; fr. du sang bleu; stb.: ’kékvérű’. A spanyolból terjedt el; vö. sp. sangre azul ’kék vér’; így jellemezték Spanyolországban a nyugati gót származású nemeseket, akiknek a fehér bőrük a kékesen áttetsző erekkel különbözött a mórokétól. ⇒⌂ A magyarba főleg a német nyelvből került. ⌂ A kékszakáll szóhoz vö. ném. Blaubart; ang. Bluebeard; fr. Barbe-Bleue; stb.: ’kékszakáll’. A francia nyelvi hatás által vált elterjedtté, Ch. Perrault francia író (1628–1706) mesefigurájának nevéből: Raoul, Chevalier Barbe-Bleue ’Kékszakáll lovag’ megölte a feleségeit, akik nem engedelmeskedtek parancsának. ⇒⌂ A magyarba a francia, ill. a német irodalmi nyelv közvetítésével került. ⌂ Utótagok a magyarban (címszók kivételével): vérű (< →vér).
☞ TESz. kékharisnya a., kékszakáll a., kékvérű a.; EWUng.→ harisnya, kék, szakáll, vér