kátrány A: 1661 Kátránt (MonTME. 1: 277); 1803 katrán, Kátrány (Nyr. 82: 374); nyj. këtrán (MTsz.); tákrány (Nyr. 82: 374) J: 1 1661 ’szén- v. falepárlás termékeként nyert, sűrűn folyó fekete anyag | Teer’ # (↑); 2 1803 ’kocsikenőcs | Wagenschmiere’ (↑)
Oszmán-török eredetű, szerbhorvát vagy román közvetítéssel is. | ≡ Oszm. katran ’kátrány, aszfalt’; – vö. még szbhv. katran ’ua.’; rom. catran ’ua.’. Az oszmánban az újperzsa qaṭrān ’kátrány, aszfalt; (fenyő)gyanta’ [< arab qaṭrān ’kátrány, aszfalt’]. ≋ Megfelelői: lat. (k.) catranum; ol. catrane; blg. катран; stb. ’ua.’. ⌂ A 2. jelentés metafora.
☞ Nyr. 82: 373; TESz.; Kakuk: ÉlOsm. 227; EWUng.