káposzta A: 1336 Kapozthas [sz.] [szn.] (MNy. 10: 371); 1395 k. vereſcapuſta (BesztSzj. 415.); 1527 kapyztaat (ÉrdyK. 503); 1575 kápoʃʒtát (Heltai: Krón. 180a); 1584 kapastas-kerthben [sz.] (Úriszék 74); 1788 Káboszta (NSz.); 1796 kapósztás [sz.] (NSz.) J: 1 1336 ’a keresztes virágúak családjába tartozó konyhakerti és takarmánynövény | Kohl’ # (↑); 2 1888 ’〈a tolvajnyelvben a futás, menekülés kifejezéseként〉 | 〈zum Ausdruck des Laufens, der Flucht im Arg.〉’ (NSz.) Sz: káposztás 1336 [szn.] (↑)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. (N.) kapusta; szln.  (N.) kapȗsta, (V.) kapűszta; szlk. kapusta; le. kapusta; or. капуста, (e.) капоуста; stb.: ’káposzta’ [a szlávban valószínűleg szóvegyüléssel keletkezett a lat.  (k.) composita ’savanyú káposzta’, ’az ami össze van rakva’ és a ném.  (ófn.) chapuʒ ’fejes káposzta’ szavakból].  ⌂  A szó belseji i-s változat elhasonulással keletkezett; vö. →harisnya, →karima stb. A 2. jelentés a ném. Kraut ’káposzta’ : (argó) kraut ’menekülés’ alapján keletkezett tükörjelentés.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 251; TESz.; EWUng.→ kompozíció