kámfor A: 1558 k. camfort (SzT.); 1588 Kanffor (NySz.); 17. sz. eleje kámfor (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 488); 1770 kámforából (NSz.); 1835 káfor (NSz.); 1847 gánforrá (NSz.) J: ’igen könnyen illó, jellegzetes szagú, áttetsző, kristályos szénvegyület | Kampfer’
Vándorszó. | ≡ Ném. Kampfer, (baj.-osztr.) gaffer; fr. camphre; ol. canfora; szbhv. kamfor; or. камфора; stb.: ’kámfor’. Vö. még lat. (k.), (h.) camphora, (k.) cafora ’ua.’. Forrása: óind kapūram ’ua.’, az arab kāfūr ’ua.’ alapján. ⇒⌂ A magyarba német közvetítéssel került (kámfor, gánfor), a szóvégi a-s változat a latinból ered. ⚠ Németből való kizárólagos származtatása kevésbé valószínű.
☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.