jubileum A: 1730 Jubileumot (MNy. 79: 126); 1771 Jubiléumnak (NSz.); 1787 júbiléumot (NSz.); 1796 Jubeleumot (NSz.); nyj. jubileom (ÚMTsz.) J: 1 1730 ’emlékünnep | Gedenkfeier’ (↑); 2 1771 ’jubileumi búcsú | Ablaß bei Jubiläumsfeier’ (↑)

jubilál A: 1759–1767 jubilláltak (NySz.); 1792 jubiláltt [sz.] (NSz.) J: 1 1759–1767 ’nyugállományba helyez | in den Ruhestand versetzen’ (↑); 2 1863–1895 ’évfordulót ünnepel | Jubiläum feiern’ (NSz.)

jubiláns A: 1805/ Jubilans (NSz.); 1886/ jubiláns (Jókai: JubÖM. 96: 332) J: ‹mn› 1 1805/ ’jubileumi, jubiláris | Jubiläums-’ (↑); 2 1886/ ’jubiláló | sein Jubiläum feiernd’ (↑) | ‹fn› 1890 ’évfordulót ünneplő személy | Jubilar’ (Ethn. 1: 305)

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. jubilaeum ’ujjongás, örömrivalgás’, (e.), (h.) ’jubileumi év, búcsúval összekötött időszak, búcsúév’ [< lat.  (e.) jubilaeus (annus) ’jubileumi év ‹a zsidóknál›’ < gör. ἰουβηλαῖος ’ua.’; vö. még héber yōbel ’jubileumi esztendőben ‹minden 50. évben› megfújt kürt’] | lat. jubilare ’ujjong, örvendezik; jódlizik’, (h.) ’nyugállományba helyez’ [onomatopoetikus eredetű] | lat. jubilans ’ujjongó, örvendező’, (h.) ’nyugalomba vonuló’. Az ’ujjongás, örömrivalgás’, ill. az ’ujjong, örvendezik’ jelentésű latin szavak más-más eredetűek, csupán alaki hasonlóságuk folytán kapcsolódtak össze.  ≋  A jubiláns megfelelőihez vö. ang. jubilant ’évfordulóját megünneplő’; fr. jubilant ’ujjongó, örvendező’; stb.  ∼  Idetartoznak: jubileus (esztendő) ’jubileumi (év)’  (1660: MNy. 47: 78), amely a latin szószerkezetből (↑) keletkezett; jubilum ’emlékünnep’  (1714: MNy. 79: 126), a lat. jubilum ’ua.’ szóból ered.

☞ MNy. 47: 78; TESz. jubilál a.; EWUng.