jelleg A: 1843 jelleg (MNy. 4: 254) J: 1 1843 ? ’vminek a mivoltát meghatározó, sajátos lényegét megadó tulajdonságok összessége, egyediség, ismertetőjegy | Eigenart, Gepräge’ (), 1847 ’ua.’ (NSz.); 2 1851 ’jellemző vonás, jellegzetes megnyilvánulás | Merkmal’ (NSz.); 3 1854 ’tipikus alak | typische Figur’ (NSz.) Sz: jellegzetes 1859 jellegzetes (OrvH. 1859. febr. 13.: [1]); 1887 jellegzetességéről [sz.] (NSz.)

Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. |  ⌂  A →jel ’(ismertető)jegy; vélemény, nyilatkozat’ jött létre -g névszóképzővel; vö. →anyag, →lényeg stb. – A szó belseji l > ll geminációhoz vö. →jellem, →szellem stb. A szó a jellemvonás sajátságának kifejezésére jött létre, amely nem személyekre vonatkozik.  ⌘  Nyelvújítási szó.

Tolnai: Nyelvújítás 171; TESz.; EWUng. jel