június A: 1416 u./² Iunius (MünchK. 3v); 1708–1710 júniusig (MNy. 73: 65) J: ’a nyár első, az év hatodik hónapja | Juni’ #
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. (mensis) Junius ’június’, tkp. ’a római Juno istennőnek szentelt hónap’. ≋ Megfelelői: ném. Juni; fr. juin; stb.: ’június’. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ámbitus. – Más, részben régi, részben nyelvjárási megnevezések: Szent János hava (15. sz.: MKsz. 1904: 254); Szent Iván (hava) (1506: WinklK. 5v); kaszálóhó (1539: CorpGr. 17); félév (1810 k.: MNy. 61: 107), kaszálat (1810 k.: MNy. 61: 107), nyárelő (1810 k.: MNy. 61: 107); hatodhó (1854: NSz.).
☞ TESz.; EWUng.