jós A: 1274 ? Jous [szn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 387); 1544/ ios (HoffgreffÉn. K3a) J: 1 1274 ? ’jövendőmondó | Wahrsager’ (↑), 1544/ ’ua.’ (↑); 2 1274 ? ’mágus; varázsló | Magier; Zauberer’ (↑), 1621 ’ua.’ (Szenczi Molnár: Dict.); 3 1912–1913 ’kuruzsló, sarlatán | Quacksalber’ (ÚMTsz.) Sz: jósol 1708 Jóſoló [sz.] (Pápai Páriz: Dict.) | jóslat 1811 Jóslatnak (MNy. 5: 32)
Szófajváltás általi szóhasadás eredménye. | ⌂ A →javas szóból keletkezett a szó belseji v és l kiesésével. Eredetileg melléknév lehetett. A jelentésfejlődéshez vö. →javas.
☞ Nyr. 59: 243; TESz.; EWUng.→ javas