ismer A: 13. sz. eleje/ eſmeríuc (KT.); 1416 u./¹ èſmèꝛièd; ėſmèꝛnėd [sz.] (BécsiK. 21, 4); 1474 ɵſmerj (BirkK. 2a); 1500 k. meg ÿsmertetýk [sz.] (AporK. 95); 1526 v́smeretlen [sz.] (SzékK. 76); 1585 Isméretlen [sz.] (Cal. 521); 1761 ísméri (NSz.); 1793 ësmér (NSz.); nyj. üsmëri (ÚMTsz.) J: 1 13. sz. eleje/ ’tudja, hogy kicsoda, micsoda, milyen stb. | kennen’ # (); 2 13. sz. eleje/ ’meg van róla győződve | überzeugt sein’ (KTSz.); 3 [főleg meg~] 1372 u./ ’tapasztalatokat szerez vkiről, vmiről | kennenlernen’ # (JókK. 7); 4 1416 u./² ’vele hál, közösül vele | den Beischlaf vollziehen’ (MünchK. 8va); 5 1416 u./² ’észrevesz | bemerken, wahrnehmen’ (MünchK. 56vb); 6 [ma csak el~] 1767 ’igazságként, tényként elfogad vmit | anerkennen’ # (NSz.) Sz: ismeret 1372 u./ eſmeretÿrewl ’értesültség, vminek a tudása | Kenntnis’ (JókK. 18) | ismert- 1416 u./² eſmèꝛtedèt [birtokos személyjelekkel] ’vkinek, vminek az ismerése | Kennen’ (MünchK. 81va) | ismeretes 1372 u./ eſmeretes (JókK. 66) | ismeretlen 1372 u./ eſmeretlen (JókK. 114) | ismeretlenség 1372 u./ eſmeretlenſegeert (JókK. 39) | ismeretlenül 1372 u./ eſmeretlenewltetyk [sz.] ’semmibe vétetik | für Nichts gehalten werde’ (JókK. 114) | ismerős 1413 Esmerews [szn.] (OklSz.) | ismerkedik 1506 eſmerkoͤdendyk (WinklK. 290) | ismertet 1508 esmerteted (DöbrK. 143)

Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A szótő ismeretlen eredetű. A szóvégi -r gyakorító képző lehetett; a szó belseji m kezdő jelentésű képzőnek látszik. Talán a szó eleji i-s alakok az eredetiek. A jelentések egy feltételezett ’megtud, értesül, kitapasztal, megismer’ alapjelentésre vezethető vissza.  ∼  A (R.) ösme ~ isme ’ismeret, tan ‹főleg összetételi utótagként›’  (1806: NSz.) a (R.) ösmér ~ ismér változatokból elvonással keletkezett a nyelvújítás idején; vö. eszme (→eszmél), ite (→ítél) stb.

TESz.; Benkő: FiktI. 84; EWUng. ismérv, lelkiismeret, ön-²