invitál A: 1657–1658 invitálja vala (MNy. 67: 65) J: 1 1657–1658 ’felszólít | auffordern’ (); 2 1730 ’meghív | einladen’ (MNy. 79: 126)

Latin jövevényszó. |  ≡  A lat. invitare’(udvariasan) felkér; meghív’[ismeretlen eredetű] átvétele.  ≋  Megfelelői: ném. invitieren; fr. inviter; stb.: ’meghív’.  ⌂  A 2. jelentése az általánosan ismert.  ∼  Idetartozik: invitáció ’meghívás, meghívó, felszólítás’  (1727: MNy. 67: 65).

TESz.; EWUng.