imitál A: 1577–1598/ imitálván [sz.] (MNy. 74: 509); 1716 immitálnj [sz.] (MNy. 75: 379) J: ’utánoz, másol; színlel, tettet | nachamen; vortäuschen’
imitáció A: 1620 imitatioiára (MNy. 74: 509); 1789/ Imitatiónak (NSz.); 1882 üveg-imitácziók (NSz.) J: ’utánzás, utánzat | Nachahmung’
imitátor A: 1790/ imitatora (NSz.); 1809/ imitátor (NSz.) J: ’utánzó | Nachahmer’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. imitari ’utánoz’ [vö. lat. imago ’kép; (arc)kép; álomkép, árnykép; hasonmás; visszacsendülés’] | lat. imitatio ’utánzás, másolás, imitáció’ | lat. imitator ’utánzó’. ≋ Megfelelői: ném. imitieren, Imitation, Imitator; fr. imiter, imitation, imitateur; stb.: ’utánoz’, ’utánzás’, ’utánzó’.
☞ TESz.; EWUng.