illet A: 13. sz. eleje/ illethet [sz.] (KT.); 1372 u./ illettuala (JókK. 8); 1587 illóthÿ (Úriszék 91); 1595 Iletni [sz.] (Ver. 23.); 1587 illóthÿ (Úriszék 91); 1595 Iletni [sz.] (Ver. 23.); 1767 éllet (NSz.) J: 1 13. sz. eleje/ ’érint | berühren’ (↑); 2 1474 ’vkire tartozik, vonatkozik | betreffen’ # (BirkK. 3); 3 1520 ’okoz vkinek vmit | jmdm etw antun’ (GyöngyGl. 84.); 4 1560 k. ’hozzáigazít, hosszáidomít vkihez vmit | jmdm etw anpassen, angleichen’ (GyöngySzt. 389.); 5 1587 ’megillet, (ki)jár | jmdm zukommen’ (↑) Sz: illethető 1456 k. illetthettee ’érinthető | berührbar’ (SermDom. 2: 195) | illetlen 1474 illetlen ’érintetlen, szűzi(es) | unberührt, jungfräulich’ (BirkK. 4) | illető 1529 e. illeto̗ ‹foly mn-i igenév› (VirgK. 66v); 1845 illetők ’valaki | jemand’ (NSz.) | illetvén 1529 e. illetuen ’(meg)érint | berührend’ (VirgK. 52v) | illeték 1645 Illeték (Szily: NyÚSz.) | illetve 1783 illetvén [sz.] (Medicei–Rosthy: Zsidók. 171); 1826–1827/ ill. ’érintett | betroffen’ (NSz.); 1883/ ’illetően, illetőleg | beziehungsweise’ (NSz.) | illetmény 1791 illetmény (Szily: NyÚSz.) | illetőség 1807 (NSz.) | illetékes 1845 illetékes (MNy. 4: 254) | illetéktelen 1842 illetéktelen (ProtestEIL. 1842. ápr. 21.: 26); 1848 illetéktelen (Szily: NyÚSz.) R: illetőleg 1808 Illetö́leg (Sándor I.: Toldalék)

Származékszó. |  ⌂  Az →illik¹ (valószínűleg az eredeti ’illik, illeszkedik, hozzátapad, hozzáér’ jelentésben) szóból -et műveltető képzővel; vö. emlet (→emik), kéret (→kér¹) stb. A 2., 5. jelentés elvont; a 3., 4. jelentés jelentésbővülés az 1. jelentés alapján.  ∼  Ugyanebből az alapszóból -et névszóképzővel: a (R.) illet ’érintés, tapintás’  (1508: DöbrK. 478).

☞ MNy. 35: 257; TESz.; Benkő: ÁrpSzöv. 132; EWUng.→ illik¹