igyekezik [2/3] A: 1372 u./ ewgÿekeʒeſeert [sz.]; ÿgekeʒÿkuala [] (JókK. 59, 40); 1416 u./¹ ẏgèkėznėnᶜ. (BécsiK. 69); 1495 e. íǵeko̗ʒet [sz.] (GuaryK. 121); 1560 k. Igekószóm (GyöngySzt. 2435.); 1604 Egyekezhetnem [sz.] (Szenczi Molnár: Dict. Nixúrio a.); 1749 egykezem (NSz.); 1757 ǘgyekezzél (NSz.); 1787 ígyekezet [sz.] (NSz.); 1790 igyekszö́ [sz.] (NSz.); 1839/ ügyekvendem (NSz.); nyj. igyekëdͥés (ÚMTsz.) J: 1 1372 u./ ’iparkodik, törekszik | streben, trachten’ # (JókK. 40); 2 1372 u./ ’figyel, ügyel, rátekint | achten, (auf)nierken’ (JókK. 4); 3 1372 u./ ’vmilyen irányba, vhova tart, halad | eilen’ # (JókK. 138) Sz: igyekezés 1372 u./ () | igyekezet 1470 ÿgekeʒetes [sz.] (SermDom. 2: 374) | igyekezetes 1470 (SermDom. 2: 374)

Származékszó. |  ⌂  Az →ügy¹ ’ügy, dolog; figyelem’ szóból keletkezett -kezik igeképzővel; vö. ellenkezik (→ellen), fegyverkezik (→fegyver) stb. – A szó belseji sz-es, v-s és d-s tőváltozatok a →cselekedik, →törekedik stb. analógiájára keletkezhettek. Az eredeti jelentés ’saját ügyében fáradozik, saját ügyét intézi’ lehetett; amelyből az 1. jelentés, majd jelentésszűküléssel a 3. jelentés kifejlődhetett.

Bárczi: SzófSz.; NytudÉrt. 30: 26; TESz.; EWUng. ügy²UN UEW. № 897