idétlen A: 1430 k. jdethlen (SchlGl. 2144.); 1560 idoͤttlen (NySz.); 1562 uͤdettlen (NySz.) J: 1 1430 k. ’idő előtt született, koraszülött | frühgeboren’ (↑); 2 1552 ’nem kellő időben történő | unzeitgemäß’ (Heltai: Dial. D3b); 3 1753 ’ügyetlen, ostoba | unbeholfen; albern’ # (NSz.) Sz: idétlenkedik 1777/ idétlenkedni [sz.] (NSz.)
Származékszó. | ⌂ A (R.) idé- (az →idő tőváltozata) alakból keletkezett -tlen melléknévképzővel; vö. nevetlen (→név), vizetlen (→víz) stb. A 3. jelentés alapja az a felismerés lehetett, hogy a koraszülöttek a kortársaikhoz képest gyakran elmaradtak a fejlődésben.
☞ TESz.; EWUng.→ idő