horvát A: 1138/ Horuat [szn.] (MNy. 32: 134); 1138/ Hwruat [szn.] (MNy. 132); 1332–1337 Horuoth [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 222); 1395 k. horuȧthorſaga (BesztSzj. 83.); 1469 harwath [szn.] (MNy. 57: 240); 1795 Horvatságból [sz.] (NSz.) J: ‹fn› 1 1138/ ’horvát ember | Kroate’ # (↑); 2 1676 ’huszár | Art Husar’ (NyK. 50: 166) | ‹mn› 1589 ’a horvátokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | kroatisch’ # (LtKözl. 55: 46)

Szláv, valószínűleg szerbhorvát jövevényszó. |  ≡  Szbhv. Hrvat; – szln. Hrvat; cseh Charvát, (R.) Chrvát; le. Chorwat, (R.) Charwat, Karwat; or. хорват; stb.: ’horvát ember’ [tisztázatlan eredetű]. – A törzsi szervezetek korában nyugati és keleti szláv törzsek is szerepeltek e néven, ezért az átvétel helyét és idejét nem lehet pontosan meghatározni, és a kizárólagos szerbhorvát származtatás sem teljesen meggyőző.  ⌂  A metonimikus főnévi 2. jelentés azzal magyarázható, hogy a 17. sz. közepén a könnyűlovas csapatok egy részét horvátokból toborozták.  ⌂⇒  A magyarból (részben visszakölcsönzésként): szbhv.  (Kaj) Horvat; szlk. Chorvát; rom.  (R.) horvát: ’ua.’.

☞ Melich: HonfMg. 174; Kniezsa: SzlJsz. 218; TESz.; Századok 110: 421; EWUng.→ krabát