hirtelen A: 1278 ? Hertelen [hn.] (FNESz. Horváthertelend a.); 1372 u./ hÿrtelen (JókK. 159); 1416/¹ hiꝛtèlènkėdètbè [sz.] (BécsiK. 49); 1456 k. hertelenſegel [sz.] (SermDom. 2: 125); 1585 Hértelen (Cal. 313); 1588 hertlen (Frankovics: Haszn. 99a); nyj. hërteleny, hirtel (ÚMTsz.); hörtelen (MTsz.) J: ‹mn› 1 1278 ? ’váratlan, előzmény nélküli | unerwartet, plötzlich’ # (), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 124); 2 1372 u./ ’heves; sietős | heftig; übereilt’ (JókK. 67) | ‹hsz› 1372 u./ ’váratlanul, gyorsan | unerwartet, plötzlich’ # () Sz: hirtelenkedik 1416 u./¹ [sz.] (BécsiK. 49) | hirtelenkedet 1416 u./¹ (BécsiK. 49) | hirtelenség 1416 u./² hiꝛtèlènſeggèl (MünchK. 14vb)

Származékszó. |  ⌂  A →hír főnévből -telen melléknévképzővel. A megnevezés arra utal, hogy az események hír, tudomás nélkül is bekövetkezhetnek. Így eredeti jelentése ’hír, értesülés nélkül(i)’ lehetett. A (N.) hirtel változat a melléknévképző eredetibb alakját őrzi; vö. →fiatal, szeplőtel (→szeplő).  ∼  A →hír szó ’dicsőség’ jelentéséből ugyanennek a melléknévképzőnek -etlen változatával keletkezett: híretlen ’dicstelen’  (1585: Cal. 518).

TESz.; EWUng. hír