hecc A: 1779 hecc (MNy. 30: 33); 1910 hëccmejszter (NSz.) J: 1 1779 ’(megrendezett) állatviadal | Tiergefecht’ (MNy. 30: 33) (↑); 2 1810 ’mozgalmas helyzet, hűhó; hercehurca | Rummel, Schererei’ (NSz.); 3 1831 ’felingerlés; uszítás, felbujtás | Aufreizung; Hetzerei’ (Kreszn.); 4 1910 ’tréfás bosszantás, ugratás | Fopperei’ (NSz.) (↑)
heccel A: 1816 hettzelte (MNy. 65: 333) J: 1 1816 ’ingerel, izgat; (fel)cukkol | anreizen; (auf)hetzen’ (MNy. 65: 333) (↑); 2 1960 ’csúfol, csipked, ugrat vkit | hänseln’ (ÉrtSz.) Sz: heccelődik 1881 heczczelődéssel (Hon 1881. febr. 9.: [1]); 1900/ heccelődéseivel [sz.] (NSz.)
Német (baj.-osztr.) jövevényszók. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) hetz ’tréfálkozás, ugratás; zajos mulatság; stb.’, (B.) hez ’féktelen szórakozás’, – ném. Hetze ’hajsza, üldözés; hajtóvadászat; uszítás, ingerlés; sietség; zajos mulatság; tréfálkozás’, (R.) ’állatviadal’ [< ném. hetzen ’hajszol, uszít stb.’] | ném. hetzen, (T.) hẹtzn: ’ua.’. ≋ Megfelelői: szln. hec, hecati; cseh hec, hecovat; stb.: ’durva tréfa, hajszolás’, ’hajszol, uszít’. ⌂ A hecc 2. és 4. jelentésében főleg a bizalmas nyelvhasználat szava.
A heccel esetleg származékszó is lehet. | ⌂ A hecc-ből is keletkezhetett -l igeképzővel.
☞ TESz.; EWUng.