hazug A: 1057/ Hoʒugdy [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 280274); 1086 Chozug [szn.] (Györffy: DHA. I: 253); 1138/ Hazug [szn.] (MNy. 32: 130); 1211 Hozoga [sz.] [szn.] (PRT. 10: 507); 1395 k. haswk vyseleo (BesztSzj. 225.); 1566 hazzug (NySz.); 1577 hazúg (KolGl.) J: ‹mn› 1 1057/ ? ’hazudós, hazugságokat mondó 〈személy〉 | lügnerisch’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 283); 2 1395 k. ’valótlan, hamis | unwahr’ (↑) | ‹fn› 1057/ ? ’hazudozó, hazugságokat mondó személy | Lügner’ # (↑), 1405 k. ’ua.’ (SchlSzj. 2020.) Sz: hazugság 1416 u./¹ hazugſaǵ (BécsiK. 185)

hazudik A: 1416 u./¹ hazud (BécsiK. 192); 1481 e. haſſutʒ [d-sz] (MNy. 85: 5); 1788 hadúdaz [ɔ: hazúdaz] [sz.] (NSz.); 1807 hazudik [▽] (Márton J.: MNSz.–NMSz.); nyj. hëzudni [sz.] (ÚMTsz.) J: ’valótlant állít; színlel, tettet | lügen; heucheln’ # Sz: hazudozik 1456 k. haʒudoʒwan [sz.] (SermDom. 2: 129) | hazudtol 1561 Hazutolni [sz.] (NySz.) | hazudós 1833 ? Hazudos (Kassai: Gyökerésző 2: 393); 1894 hazudós (NSz.)

Belső keletkezésű, valószínűleg származékszavak egy fiktív tőből. |  ⌂  A szótő ismeretlen eredetű. A végződés feltehetőleg -g deverbális névszó-, ill. -d gyakorító képző; vö. →harag, →szalag, ill. →marad, →mond stb. – A hazudtol származék alaktanához vö. →maszat, →zakatol stb.

☞ TESz.; EWUng.