határ A: 1086 hotar [hn.]; hatar [hn.] (MNL (OL) Dl. 208421); (†1015) [1220 k.] Aruk hatar [hn.] (Györffy: DHA. I: 78); 1532 hattaros [sz.] (TihK. 49) J: 1 1086 ’ország, (föld)terület széle, szegélye, választóvonala | Grenze; Landesgrenze’ # (↑); 2 1495 e. ? ’vminek a végső mértéke, korlátja | gesetzte Bestimmung, Grenze’ # (GuaryK. 108), 1529 e. ’ua.’ (VirgK. 129); 3 1511/ ’vmely terület szélső része, vmely helység beépítetlen, rendszerint gazdaságilag megművelt környéke | Gemarkung’ (TörtTár 1903: 416); 4 1603 ? ’nagy mennyiség, halom | Haufen’ (NySz.), 1874 ’ua.’ (Nyr. 3: 141) Sz: határos 1265 Hatarusozou [hn.] (OklSz.) | határoz 1519 k. hataroza ’határul kitűz, kijelöl, megállapít, megszab | bestimmen’ (DebrK. 206); 1585 ’elhatárol, határt szab, korlátoz | begrenzen’ (Cal. 488); [meg~] 1585 ’definiál | definieren’ (Cal. 296); [el~] 1779 ’szándékról, lehetőségről dönt | beschließen’ (NSz.); 1840 ’jelentős tényezőként szerepel | zählen, gelten’ (NSz.) | határol 1546 hataarlyk [sz.] ’határos vmivel’ (OklSz.) | határozó 1585 Határozó ’lát(ó)határ | Horizont’ (Cal. 488); 1793 ’melléknév | Adjektiv’ (NSz.); 1794 ’adverbium, határozószó | Adverb’ (NSz.) | határozatlan 1585 határozatlan ’határ nélküli | grenzenlos’ (Cal. 552) | határozat 1604 hatarozattya ’lát(ó)határ, horizont | Horizont’ (Szenczi Molnár: Dict. Horízon a.); 1796 ’elhatározás | Entschluß’ (NSz.); 1836 ’hivatalos döntés | Bescheid, Beschluß’ (Fogarasi: MNZsebsz.) | határozott 1604 Hatarozot (Szenczi Molnár: Dict.) | határtalan 1604 Határatlan ’határ nélküli 〈elvont is〉 | grenzenlos 〈auch abstr.〉’ (Szenczi Molnár: Dict.)
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. | ⌂ Az alapszó a →hat¹ ’benyomul; előremegy’ lehetett. A végződés -ár névszóképző; vö. →búvár. A magyarázat nehézsége, hogy az -ár névszóképzővel alkotott szavak a cselekvőt jelölő főnevek, s a cselekvés eredményét igen ritkán jelölik; de vö. (a képző palatális változatával): füzér ’felfűzött tárgyak, díszek sora’ (→fűz¹), →tölcsér. A 3. és 4. jelentés metonímia. A határoz származék jelentésváltozásához vö. lat. definire ’elhatárol; meghatároz’. ⌂⇒ A magyarból: szbhv. hatar; rom. hotar: ’ua.’. ⚠ A szlovákból való származtatása kevésbé valószínű.
☞ MNy. 26: 161; TESz.; NytudÉrt. 89: 226; MNy. 69: 475; EWUng.→ hat¹, köz-, lát-