harmónia A: 1619 harmoniaja (MNy. 84: 128); 1787 Hármóniás [sz.] (NSz.); 1789 hármonia (NSz.); 1792 hármonyájára (NSz.); 1793 harmóniai [sz.] (NSz.) J: ’összhang; összhangzat, konszonancia | Harmonie, Einklang; Gleichklang’
harmonikus A: 1756 harmonikus (Farkas: GLEl.); 1877 harmónikus (NSz.) J: ’harmóniát alkotó, egybehangzó, összhangban levő | harmonisch’
harmonizál A: 1794 Harmonizáló [sz.] (NSz.); 1805/ harmonizált (NSz.) J: 1 1794 ’összhangban van vmivel | harmonieren’ (↑); 2 1928 ’hangzatokat szerkeszt, alkot, összhangba hoz | harmonisieren’ (Tolnai: MagySz.)
Latin jövevényszók. | ≡ Lat. harmonia ’összhangba hozás; (zenei) összhang’ [< gör. ἁρμονία ’összeillesztés; (zenei) összhang’] | lat. harmonicus ’az összhangot illető’ [< gör. ἁρμονικός ’ua.’] | lat. (h.) harmonisare ’összhangban van vmivel; hangzatokat szerkeszt’. ≋ Megfelelői: ném. Harmonie, harmonisch, harmonisieren; fr. harmonie, harmonique, harmoniser; stb.: ’harmónia’, ’harmonikus’, ’hangzatokat szerkeszt’. ⌂ A harmonikus szóvégi s hangjához vö. →ámbitus stb. – A (R.) larmonnya ’harmónia’ (1585: Cal. 472) elszigetelt magyarítási kísérlet, esetleg a névelős ol. l'armonia ’ua.’ szó alapján.