halvány A: 1485 Thyzahalawan [hn.] (OklSz.); 1499 Halwan [hn.] (OklSz.); 1518 k. halouan̋ (SándK. 8); 1577 k. halwanÿ (OrvK. 8); 1643/ Holványban [hn.] (SzT.); 1767 Halyvanban [hn.] (SzT.); 1774 Hajvány [hn.] (SzT.); 1775 Holloványban [hn.] (SzT.) J: ‹fn› 1 1485 ’holt folyóág; ( holt vízmederben keletkezett) mocsár | Flußarm; (in einem toten Flußbett entstanderen) Stumpf’ (↑); 2 1643/ ? ’talajmélyedésben összegyűlt, felgyülemlett víz; kiszáradóban levő tófenék | in Bodensenken angesammeltes Wasser; im Austrocknen begriffener Teichboden’ (↑), 1928 ’ua.’ (MNy. 24: 219) | ‹mn› 1 1518 k. ’gyenge, roskatag; beteges | schwach, gebrechlich; kränklich’ (↑); 2 1577 k. ’sápadt, vértelen, vérszegény 〈arc, testrész〉 | blaß, blutleer 〈Gesicht, Körperteil〉’ # (OrvK. 12); 3 1577 k. ’sárgás, szürkés, fakó 〈színű〉; világos, bágyadt 〈színű〉 | gelblich, fahlgrau; hell, matt 〈Farbe〉’ # (OrvK. 195); 4 1641 ’kiszáradóban levő 〈tófenék〉 | im Austrocknen begriffen 〈Teichboden〉’ (SzT.); 5 1772/ ’nem tisztán látható, elmosódó; alig észrevehető | nicht klar sichtbar, verschwommen; kaum wahrnehmbar’ # (NSz.); 6 1861 ’lágy, süppedékes 〈föld〉 , elázott 〈szántóföld〉 | morastig; verwässert 〈Acker〉’ (MNyszet. beléhalni a.); 7 1863 ’az igazira alig emlékeztető 〈mása, utánzata vminek〉 | ans Echte, Richtige kaum erinnernd 〈Abbild, Nachbildung, Kopie usw.〉’ # (NSz.) Sz: halványodik 1594 e./ elhaluaniodéc (Balassi: Camp. 19) | halványít 1636 halványítja (Kreszn.) | halványul 1790 el-halványúlt [sz.] (MNy. 6: 318)

Származékszó. |  ⌂  A →hal¹ igéből a -vány névszóképzővel; vö. →ásvány, →ingovány stb. A főnévi 1. jelentés lehetett az eredeti. A melléknévi jelentések jelzői használatban keletkeztek. A jelentésfejlődéshez az alapszó jelentései is hozzájárulhattak.

☞ Nyr. 19: 150; TESz.; NytudÉrt. 92: 75; EWUng.→ hal¹