hüledezik A: 1783 hülédezni [sz.] (NSz.); 1785 hüledez (NySz.); 1820 hǘlledeznek (NSz.); 1844 hüledezik [▽] (NSz.); 1864 hüledėz (CzF.) J: 1 1783 ’megdöbben, elcsodálkozik | perplex sein’ (↑); 2 1787 ’〈érzelem, vérmérséklet〉 kihűl | erkalten 〈Gefühl, Temperament〉’ (NSz.)
Származékszó. | ⌂ A →hűl ’kihűl ‹érzelem›; megdöbben’ igéből keletkezett -dez gyakorító képzővel; vö. csörgedezik (→csörög), égedez (→ég¹). Keletkezésének az lehetett az alapja, hogy a kellemetlen meglepetés, döbbenet gyakran hidegérzettel jár együtt.
☞ NyK. 16: 261; TESz.; EWUng.→ hűl