háború A: 1138/ ? Habrug [sz.] [szn.] (MNy. 32: 134); 13. sz. második fele/ Habroſagben [sz.] (GyS.); 1372 u./ haborot (JókK. 93); 1456 k. haburuſagtok [sz.] (SermDom. 2: 191); 1470 haboruſagog [sz.] (SermDom. 2: 629); 1470 ʒaboruſag [sz.] (SermDom. 2: 252); 1720 haború (NSz.); 1771 habaru (SzT.) J: ‹fn› 1 13. sz. második fele ’tömeg, zavar, kavarodás; nyugtalanság | Getümmel; Unruhe’ (↑); 2 1416/² ’vihar; zivatar | Sturm; Gewitter’ (MünchK. 63vb); 3 1423 k. ? ’népek, országok közötti fegyveres küzdelem | Krieg’ # (MNy. 77: 509), 1456 k. ’ua.’ (SermDom. 1: 460) | ‹mn› 1 1573 ’viharos | stürmisch’ (NySz. A3); 2 1577 ’nyugtalan, heves, izgatott | unruhig, erregt’ (SzT.); 3 1584 ’haragos, haragban, viszályban lévő | zornig, uneinig’ (SzT.); 4 1765 ’bolond, zavarodott | verrückt, verwirrt’ (SzT.) Sz: háborúság 13. sz. második fele (↑) | háborús 1604 Haborus (Szenczi Molnár: Dict. Tumultuóſus a.) | háborúskodik 1790 háborúskodókra [sz.] (NSz.) | háborúzik 1822 háborúzás [sz.] (NSz.)

Szófajváltással keletkezett egy relatív fiktív tő származékából. |  ⌂  Főnevesült folyamatos melléknévi igenév -ú képzővel; vö. →kallantyú, →sarkantyú stb. Az -r gyakorító képzős relatív tő azonos a →háborgat szócsaládjának tövével. A szókezdő z-t tartalmazó változat a →zavar hatására keletkezhetett. A főnévi, ill. a későbbi felbukkanású melléknévi jelentések egy eredeti ’tomboló, dühöngő’ jelentésből alakultak ki.

☞ MNy. 46: 314; TESz.; Benkő: FiktI. 102; Kylstra-Eml. 20, 24; EWUng.→ háborgat