gyanú [5] A: 1233 ? Gyanow [hn.] (FNESz. Gyanógeregye a.); 1372 u./ gyanakoduan [sz.] (JókK. 159); 1401 Gyanos [sz.] [szn.] (MNy. 10: 80); 1573 gyanwba (SzT.) J: ’sejtés, gyanakodás, kételkedés, bizalmatlanság | Verdacht, Argwohn’ # Sz: gyanakodik, gyanakszik 1372 u./ [sz.] (↑); 1570 gÿanakoʒom (MNy. 38: 133) | gyanús 1401 [szn.] (↑); 1529 gyanos ‹mn› ’gyanakodó | argwöhnisch’ (VirgK. 134); 1577 ’féltékeny | eifersüchtig’ (KolGl.) | gyanít 1416 u./³ ganeitʹatok (AporK. 57) | gyanakodás 1456 k. gÿanakodaſth (SermDom. 2: 573) | gyanúság 1474 ġanoſag (BirkK. 5) | gyanúságos 1474 ġanoſagoσ (BirkK. 6) | gyanúsít 1649 gyanusitják (Szily: NyÚSz.) | gyanútlan 1792 gyanútlan (NSz.) | gyanakvás 1847 gyanakvás (PestiD. 1847. nov. 25.: 1534); 1863 gyanakvás (NSz.)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A gyanútlan származékszó a nyelvújítás korában keletkezett. ≁ A Gyonon [szn.] (1213/: VárReg. 150.) idetartozása, akárcsak a lat. Ianus [szn.]-ből, ill. az ol. Giano [szn.]-ből való származtatása kevésbé valószínű.