gyér A: [1291/] ? Geresfuen [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 389); 1645 gyir (Szily: NyÚSz.); 1651 gyéres (MNy. 61: 486) J: 1 [1291/] ? ’ritkás; nem sűrű | schütter; spärlich’ # (↑), 1645 ’ua.’ (↑); 2 1807 ’nem gyakori, ritka | selten’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 3 1834 ’kevés | wenig’ (NSz.) Sz: gyérül 1772 elgyérült [sz.] (Szily: NyÚSz.) | gyérít 1792 Gyéríttem (Baróti Szabó: KisdedSz.)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ Az erdélyi nyelvjárásokból került az irodalmi nyelvbe a nyelvújítás idején.
☞ TESz.; EWUng.