gyász A: 1416 u./¹ gazolkodic [sz.] (BécsiK. 185); 1456 k. iazba (SermDom. 1: 309) J: ‹fn› 1 1416 u.¹ ’szeretett személy halála miatt érzett bánat, fájdalom | Trauer’ # (↑); 2 1490 k. ’fekete öltözék v. szalag, amelyet halál esetén a hozzátartozók stb. viselnek | Trauerkleid; Trauerflor’ # (MNy. 25: 90); 3 1787 ’az az időszak, amely alatt vkinek a halálát gyászolják | Trauerzeit’ # (NSz.) | ‹mn› 1796 ’siralmas, szánalmas; élhetetlen, ügyefogyott 〈személy〉 | kläglich; unbeholfen 〈Person〉’ (NSz.) Sz: gyászol 1416 u./¹ [sz.] (↑) | gyászolkodik 1416 u./¹ ’gyászol, gyászban van, gyászt visel, sirat | trauern’ (↑)

Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ≡  Vö. Kāšγ. yās ’kár, veszteség; halál’; KB. yas ’bánat, szomorúság; kár’; oszm. yas ’bánat, szomorúság’; stb. [? < arab ya‘s ’kétségbeesés’].  ⌂  A magyarba átkerült alakja a *ǰas lehetett. A főnévi 2., 3. jelentés metonímia; a melléknévi jelentés metafora.

☞ MNy. 3: 164; Nyr. 45: 214; TESz.; Ligeti: TörK. 117; EWUng.→ gyász-