gumi A: 1519 gumy (JordK. 9); 1577 k. gummith (OrvK. 269); 1655 gomi (NySz.); 1745 Gummák (MNy. 5: 186) J: 1 1519 ’mézga, fanedv | Baumsaft’ (↑); 2 1835 ’kaucsukból készült, rugalmas anyag | Gummi’ # (Kunoss: Gyal. Gummielasticum a.); 3 1841 ’ürülék | Exkrement’ (MTsz.) Sz: gumiz 1585 gumizás [sz.] (Cal. 466)
Latin jövevényszó, később a németből is. | ≡ Lat. commi, cummi, (vulg.) gummi, gumma ’fanedv, mézga, gyanta’, (h.) ’ua.; ragadós, ragacsos folyadék; gumi’ [< gör. κόμμι ’fanedv, mézga, gyanta’]; – ném. Gummi ’ua.; gumi’. ≋ Megfelelői: ang. gum; fr. gomme; stb.: ’ua.’. ⌂ A szépítő 3. jelentés a kutyagumi ’kutyaürülék’ (1833 e.: Gáldi: Szótir. 287) összetételből való önállósulással alakult ki.
☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ gumiarábikum, radír