grácia ∆ A: 1527 graciad (ÉrdyK. 340); 1585 Grácziák (Cal. 187); 1898 geráczia (Rell: LatSz. 27) J: 1 1527 ’kegy(esség), jóindulat | Gnade, Gunst’ (↑); 2 1578 ’kegyelemlevél | Gnadenbrief’ (SzT.); 3 1585 ’a kellem, báj istennője; bájos leány | Göttin der Anmut; hübsche Frau’ (↑); 4 1730 ’kegyes adomány | milde Gabe’ (SzT.); 5 1817 ’kellem, báj, vonzerő | Anmut, Liebreiz’ (NSz.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. gratia ’kellem, báj, kedvesség; kegyesség’, Gratiae [többes szám] ’a kegy, nyájasság istennői’, (h.) ’kegyesség, kedvezés, jóindulat; hála, köszönet; megbocsátás; kellem, báj, kecs(esség), kedvesség’ [< lat. gratus ’készséges, szíves, kellemes, hálás’].  ≋  Megfelelői: ném. Grazie ’kellem, báj, kecs(esség), kedvesség’; fr. grâce ’ua.; kegyesség, kedvezés, jóindulat’ stb.  ∼  Azonos etimonra megy vissza: Gracie  [szn.] [-e: lat. szóvég] (1307: MonStrig. 2: 569), amely egy korábbi külön átvétel a latinból (↑).

☞ TESz.; EWUng.→ gratulál